Általában testünk valamilyen gyenge pontja, leggyakrabban az ízületek, a szív és a vese az érintettek, de gyakran találkozunk kötőhártya-gyulladással, és különböző bőrgyógyászati kórképekkel is. Ezeken a helyeken a mikroorganizmusok megtelepednek, szaporodnak, és sokszor súlyos másodlagos betegségeket okoznak, amelyek tünetei miatt fordul a beteg orvosához.

Mely fogak „gócosak”?

Minden elhalt, sikertelenül gyökérkezelt fogat, az állcsontban visszamaradt gyulladásos csonttal körülvett foggyökeret, cisztát gócnak tartunk. Fontos tudni, hogy élő fog „csendben”, tünetek, panaszok nélkül is elhalhat, ritkán töméstől, vagy akár csiszolástól is. A vitalitás ellenőrzése ezért az egyik alapvizsgálat. Kötelező fogröntgen készítése is. Fogágy-gyulladásban, az elhanyagolt fogak körül, a szájban keletkező mély tasakokban is gócbetegséget okozó baktériumok tömege található. A minőségileg rossz fogmosás nemcsak fogszuvasodást idéz elő, de a dentális plakk és a fogkövek lerakódása révén a fogágy-betegség okozója is. A fogmosás elsősorban minőségi, nem pedig mennyiségi kell, hogy legyen. Ezért hangsúlyozottan fontos a rendszeres fogászati, dentalhigiénés ellenőrzés. Az észrevétlenül lerakódó fogkövek a fogakat tartó csontot elpusztítják, elkésett eltávolításuk esetén a csont már nem nő vissza, a fog körül tasak, zseb keletkezik. Minél mélyebb ez a zseb, annál nehezebb tisztán tartani a már megszokott fogtisztítási módszerekkel.

Ínygyulladás és fogágy-betegség esetén már rágáskor és a fogmosás során is szóródnak a baktériumok, amely a magas rizikócsoportba tartozó egyéneknél, tehát a műbillentyűt viselőknél és szívizomgyulladáson átesetteknél életveszélyes állapottal járhat. 40%-os fogágypuszulás esetén kiugróan megemelkedik az agyvérzés, valamint az iszkémiás szívbetegség gyakorisága. A fogágy-betegség és az érelmeszesedés kapcsolata is igazolt. A csontpusztulással járó fogágy-betegség kialakulásában a rossz szájhigiéne mellett rizikó tényezők is szerepelnek: dohányzás, stressz, immunhiány-betegség, öröklődés.