A ma felnövő generáció nagy része úgy ül le internetezni, hogy semmiféle segítséget és támogatást nem kap hozzá – a helyzet ahhoz hasonlítható, mintha valaki minden ismeret és gyakorlat nélkül autóba ülne és rögvest el is kezdené azt vezetni...

A kutatók a „Facebook és depresszió” témában is a „tyúk vagy tojás” vitájánál tartanak, vagyis eredményeik alapján nem tudják megállapítani, hogy egyes gyerekek azért ülnek sokat a gép előtt, mert hajlamosabbak a depresszióra, vagy a sok internetezés, jelesül Facebook - használat váltja ki a depressziós tüneteket.

Annyi bizonyos, hogy a megfelelési kényszer a gyerekekre sokkal nagyobb erővel hat, mint a felnőttekre – tekintve, hogy önértékelésük még labilis alapokon áll, énképük, önidentitásuk fejletlen; általánosságban tekintve jóval érzékenyebbek és sérülékenyebbek, mint a felnőtteké, hiszen még nem nőttek fel...

A „Mutasd a barátod, megmondom, ki vagy” mondás helyébe mára a „Mutasd a Facebook-oldalad, megmondom, ki vagy” torzított, s így hamis verziója lépett, amelyet azonban a gyerekek nagy része kritikátlanul elfogad.

Amennyiben egy szülő nem képes – érzelmileg és intellektuálisan is – kompenzálni az éterből érkező gyakran igencsak negatív hatásokat, nem utolsó sorban azt, hogy a fiatal rendre egy „torzított tükörben” szemléli önmagát, azon sem csodálkozhat, ha végül a gyermek depresszióssá válik...