A férfiak negyvenes éveik végén, ötvenes éveinek elején jelentkező „klimax” jelenségére – ami tulajdonképpen még nem is az a bizonyos „férfiklimax” , hanem az úgynevezett kapuzárási pánik – a férfiak sokkal drasztikusabban reagálnak, mint a nők, és ebben az életszakaszban nem ritkán szinte őrült módon kezdik hajszolni a szerelmet, a szexet, az élvezeteket – mindazon dolgokat, amikről úgy hiszik, ez idáig feláldozták a család oltárán.
Bár egy idő után a férfiak szervezetében is csökken a nemi hormonok termelődésének mértéke, ám ebben az életszakaszban korántsem akkora mértékben, hogy magyarázat lehetne az angolul „midlife crisis”-ként aposztrofált jelenségre, amely egyáltalán nem egy időben jelentkezik az öregedés valódi jeleinek megjelenésével, hanem egy-két évtizeddel ezek előtt tapasztalható.
Bár ebben az életszakaszban a férfiaknál felléphetnek potenciazavarok, ám szinte alig áll hátterükben hormonális probléma, sokkal inkább lelki tényezők. Esetleg bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezhet merevedési zavar vagy libidócsökkenés; nem utolsó sorban egyes vérnyomásra ható gyógyszerek okoznak ilyen tüneteket, de az SSRI-típusú antidepresszánsok is hírhedtek ezen tulajdonságukról.
Azonban általában nem a hormonok, sokkal inkább a valóság kínálta lehetőségek és az énideál összecsapása okozhatja a krízist: azok, akik nem képesek elfogadni a korral járó elkerülhetetlen testi, lelki és egzisztenciális változásokat, kapkodni kezdenek, ami csak tovább fokozza amúgy is elég egzaltált lelkiállapotukat.
Nem a változással, a változtatásra való igénnyel van a gond: sokkal inkább annak tempójával, a fejetlenséggel: azzal a rémülettel, amivel az öregedni kezdő férfi szembe találja magát.
Amennyiben nem képes nyugodtan végiggondolni életének pozitív és negatív aspektusait, saját erősségeit és gyengeségeit, amíg nem képes elfogadni, hogy az időnket – és az ő idejét is – végesre szabták, és fuldoklóként küzd egy teljesen természetes folyamat ellen, csak még nagyobb káoszt teremt maga körül, amibe – bár akarattalanul, – szeretteit is belesodorja.
A pánik sosem vezet eredményre. Annak a hajósnak, aki nem tudja, hová tart, egyik szél sem kedvez. Az öregedő férfi, mint egy jó vitorláskapitány kell hogy irányítsa élete hajóját – így biztosan arra a partra érkezik majd, ahová el akar jutni.
Annak, aki változtatni készül, fél élet eredményeit és kudarcait kell mérlegre tennie, és egyúttal a jövő realizálható lehetőségeit is fel kell mérnie, és ez nem kis feladat: elengedhetetlen hozzá a jó önismeret, és szükséges hozzá bizonyos fokú önkritika is.
Nagyszabású és kockázatos terveket lehet szőni, és érdemes azokat meg is valósítani, ha az ember bizonyos abban, hogy – ha nehézségek árán is – képes álmait valóra váltani, hiszen mindenkinek csak egy élete van. Azonban ugyanígy mindenki felelősséggel tartozik szeretteiért, sőt, embertársaiért is – épp ezért sorsdöntő elhatározásokat azoknak másokra gyakorolt hatásának figyelembevétele nélkül sohasem szabad meghozni.
