Milyen gyakoriak a légúti allergiák?
Sajnos mindkét betegség rendkívül gyakori. Különböző felmérések szerint a szénanátha ma a teljes magyar népesség 15-20%-t, míg az asztma kb. 2-3%-át érinti. Budapesten az asztmás gyermekek aránya 1995. és 1999. között 20%-kal nőtt.
Miért nő a légúti allergiások száma?
Az allergia térhódításának több oka is lehet:
- a lehetséges allergének mennyiségének növekedése (pl.: a parlagfű, vagy a házipor-atkák elszaporodása),
- bizonyos antigének a környezetszennyezés hatására történő megváltozása, allergizáló képességének növekedése (pl.: a pollenek kipufogó gázok hatására történő megváltozása),
- az emberek allergiára való fogékonyságának a növekedése (pl.: a cigarettafüst, a szmog vagy a „nyugati életstílus” allergizáló hatása).
Bármi is legyen az allergiás megbetegedések gyakoribbá válásának az oka, az biztos, ha nem találkozunk az allergénünkkel, nem lesz tünetünk, vagyis nem érezzük betegnek magunkat. Ezért fontos, hogy megismerjük az allergéneket, és kiderítsük, hogy az egyes beteg ember mire allergiás.
Melyek a légúti allergének?
Az allergének egy részével zárt helyen, másik részével szabad levegőn találkozhatunk. A szabad levegőn előforduló allergének („virágporok”, pollenek, penészgomba-spórák) szerencsére csak szezonálisan okoznak tünetet, de sajnos nagyon nehéz elkerülni ezeket. A lakáson belüli allergének viszont egész évben, szezontól függetlenül a közelünkben vannak, és folyamatosan tüneteket válthatnak ki.
A leggyakoribb lakáson belüli allergén a házipor-atka széklete, amit a szállingózó porral valamennyien belélegzünk. Nyirkos, dohos, salétromos falú lakásokban egész évben virítanak a penészgombák, folyamatosan juttatva a levegőbe az allergénjüket. Egyébként ezek a gombák a száraz levegőjű lakótelepi lakásokban is megtalálhatók a papírtapétán, az egyes beton-elemek összeillesztésénél keletkező hő-hídakon, vagy a virágcserepeken. Mi magunk is fokozhatjuk környezetünk allergén mennyiségét macska, kutya és egyéb házi kedvenc lakásba betelepítésével.
Hogyan kerüljük el az allergéneket?
Minden fajta allergiás beteg kezelésének első lépése az allergén lehetőség szerinti eltüntetése, elkerülése kell, hogy legyen. A lakáson belüli allergénforrások elvileg (gyakorlatilag) kiküszöbölhetőek. Igazság szerint az is elegendő, ha megakadályozzuk, hogy az allergén a levegőbe jusson és ottmaradjon.
Nehezebb a helyzet a házipor-atkákkal. Ezek valamennyi magyar lakásban megtalálhatók. Kedvenc búvóhelyeik a szőnyegek, szőnyegpadlók, sötétítő függönyök, kárpitozott heverők és főként az öreg tollpárnák. Meleg, párás levegőn tudnak a leggyorsabban szaporodni. Jelentőségük óriási, mert az allergiás emberek legkevesebb egyharmada házipor-atkára is túlérzékeny. Kiirtásuk első lépése a felesleges porforrások eltávolítása. A tollas ágyneműt feltétlenül érdemes szivacsra cserélni, s lehetőleg a beteg fekhelye is nem kárpitozott borítású szivacsmatrac legyen.
Mire jók a gyógyszerek?
Ma már pontosan tudjuk, hogy az allergiás légúti betegségekben egy speciális formájú idült gyulladás áll fenn. Az alapvető cél ennek megszüntetése, vagy mérséklése. E cél elérésére ma már több fajta kitűnő spray (vagy száraz por) áll rendelkezésünkre, amelyeket igen kis mennyiségben, célzottan a megbetegedés helyére (azaz az orr-, vagy a hörgő nyálkahártyájára) juttathatunk.
Alig néhány évtizede ismerte fel az orvostudomány, hogy a hörgőtágító gyógyszereket elporlasztva, direkt a hörgőkbe lehet juttatni, és így nem csupán kevesebb kell belőlük, mintha szájon át vennénk be, vagy injekcióban kapnánk, de még gyorsabban is hatnak. További óriási előrelépés volt a túlnyomáson lévő gázzal kevert gyógyszerből egy meghatározott adagot szabadon engedő készülékek feltalálása. E készülékek egyik nagy problémája a bennük lévő ható-gáz, a freon, ami a garatba érve és ott lecsapódva, kellemetlen hideg és irritáló érzést okoz, másrészt a légkörbe jutva károsítja a Földünket védő ózonpajzsot. Ezt a károsító hatást felismerve, elrendelték használatának korlátozását. A gyógyszergyárak kénytelenek voltak más utakat keresni. Ezek közül egyik lehetőség a száraz por alakban lévő gyógyszer belélegzése (e módszer 35 éve ismert).
A Turbuhaler egy olyan, száraz por belégzését elősegítő készülék, amely igen pontosan adagolja a hatóanyagot, használata rendkívül egyszerű, könnyű, kis helyen elfér és szinte lehetetlen elrontani, vagy szakszerűtlenül alkalmazni. A gyermekek főként azért kedvelik, mert a belélegzett gyógyszer-por semmilyen kellemetlen érzést nem okoz a torkukban, a készüléket bárhová könnyen magukkal vihetik a zsebükben és a használata nem jár feltűnés keltéssel. Objektív kísérletek tucatjaival igazolták, hogy nem csupán nem kellemetlen a használata, de az adagolt gyógyszernek jóval nagyobb hányada jut le belőle a kislégutakba, mint a dosier sprayből, ennek megfelelően annál hatékonyabb is. A Turbuhallerrel gyulladáscsökkentőt, hosszú és rövid hatású hörgőtágítót juttathatnak a betegek a kis légútjaikba.
A tünetek egy részének (pl.: orr- és szemviszketés, tüsszögés, orrváladékozás, hörgőgörcs) kialakulásáért nagyrészt egy hisztamin nevű vegyület a felelős. Ennek hatását antihisztamint tartalmazó gyógyszerek rendszeres szedésével kivédhetjük. A mai modern készítményeknek már egyáltalán nincs idegrendszeri mellékhatásuk. Egyébként ezekből is vannak olyan gyógyszerformák, amelyeket helyileg az orrba, vagy a kötőhártyára juttathatunk. Olyan orrspray-k is kaphatók, amelyek nem a gyulladást szüntetik meg, hanem a tüneteket, az orrváladékozást, orrdugulást, tüsszögést (percek alatt). Ezeket a tüneti szereket viszont legfeljebb 10-12 napig lehet csak folyamatosan használni.
