Ma a 140/90 Hgmm-es, értéket azért tartjuk választó vonalnak, mert korábbi, több százezer beteg tartós megfigyelése során szerzett adatok szerint ennél az értéknél duplázódik meg a magas vérnyomással kapcsolatos szív- és érrendszeri szövődmények száma, a 110/70 Hgmm-es vérnyomásértékkel összehasonlítva.

Vérnyomásméréskor két vérnyomásértéket határozunk meg: az első a szív összehúzódását követően az érpályába kilökött vérmennyiség és az ütőerek (artériák) kölcsönhatása következtében keletkező úgynevezett szisztolés érték, a másik az úgynevezett diasztolés, vagy „per” érték, amely a szív elernyedését követően mérhető. Ez utóbbi annak a következménye, hogy a szív összehúzódásakor a kilökött vérmennyiség egy része a szívből kiinduló rugalmas falú főverőeret (aortát) kitágítja, itt tárolódik, és amikor a szív elernyed ez a vérmennyiség fogja a folyamatos véráramlást biztosítani (ha nem így lenne, akkor minden egyes szívelernyedés idején leesne a vérnyomásunk, és megszédülnénk, vagy elájulnánk). A vérnyomást higanyos vérnyomásmérővel, vagy ún. digitális, félautomata, vagy automata vérnyomásmérővel mérjük. A vérnyomást legalább 10 perces pihenést követően, ülő helyzetben, megtámasztott háttal, szilárdan alátámasztott, asztalra helyezett alkarral, megfelelő méretű, felkarra helyezett mandzsettával mérjük.

A csuklón, illetve az ujjon mérő műszerek pontatlanok. Alkalmanként kétszer mérjük a vérnyomást, és a két mért érték átlagát tekintjük az aktuális vérnyomásértéknek (ha a két érték között 4 Hgmm-nél nagyobb különbség van – akár a szisztolés, akár a diasztolés értékben – addig mérjük a vérnyomást, ameddig a két érték között csak a megengedett különbség van). Azért fontos megfelelő a vérnyomásmérés hangsúlyozása, mert a magas vérnyomás gondozása során egyre inkább a beteg által otthon mért értékeket is figyelembe vesszük.

Hangsúlyozni kell, hogy a 140 Hgmm-es, vagy azt meghaladó szisztolés és/vagy 90 Hgmm-es, vagy ennél nagyobb diasztolés (mindig a magasabb értéket vesszük figyelembe) vérnyomásérték nem azonos a gyógyszeres kezelés elkezdését szükségessé tevő, vagy a kezelés során elérendő vérnyomással. Amennyiben ismételt vérnyomásméréssel (legalább 1 hetes különbségű, 3 különböző időpontban mért értékek alapján) magas vérnyomást állapítunk meg, azt kezelni kell. A magas vérnyomásnak az esetek 90-95%-ában nincs kimutatható szervi oka, és ilyenkor magasvérnyomás-betegségről beszélünk. Viszonylag ritkán van a magas vérnyomásnak kimutatható szervi oka, (vesebetegség, belső elválasztású mirigyek – mellékvese, pajzsmirigy stb. – betegsége, érbetegség stb.), ilyenkor az ok megszűntetésével megszűntethető, vagy jelentősen csökkenthető a magas vérnyomás.