Az amúgy is konfúz képet pedig csak tovább bonyolítja a monogámia kérdése, amely azonban a hétköznapokban leginkább mint szexuális tartalmú kérdés merül fel, holott a monogámiának – jelen társadalmi berendezkedésünket tekintve – a jelentősége leginkább abban áll, kik, hogyan, milyen elvek és konszenzusok mentén nevelik fel utódaikat.

A monogámia ugyanis, szociológiai értelemben véve mindenképp, napjainkban tulajdonképpen a család egységét jelenti, vagyis hogy a nemző szülők, az apa és az anya gyermekeiket együtt, közösen, megosztva a felelősségeket és a gyermek felnevelésével együtt járó kötöttségeket és kötelezettségeket, egyetértésben, a gyermekek lelki-szellemi-testi szükségleteire koncentrálva együtt nevelik fel utódaikat. Azonban a családi monogámia közel sem jelenti a szexuális hűséget.

Egyes tudományos, evolúciós antropológiával foglalkozó elméletalkotók szerint a férfi és a nő közötti elkötelezett kapcsolat elsősorban a gyermeknevelés miatt alakult ki, és ez a fajta elkötelezettség éppen úgy megnyilvánulhat többnejűség esetén csakúgy, mint egyedülálló szülőknél – már amennyiben persze a két szülő különélésük esetén is ellátja kötelezettségeit gyermeke irányába.

A Washington Egyetem szociológia professzora – Pepper Schwarz – szerint a szociális és a szexuális monogámia az embernél társadalmi követelmény inkább, mintsem természetes állapot. "Nem hinném, hogy monogám állatfaj lennénk. A vadlúd az igazán monogám, amely nem is párosodik többé, ha a párja elpusztul."

Daniel Kruger evolúciós és szociálpszichológus is hasonlóképpen vélekedik: szerinte bár az emberi faj egyedi viselkedést mutat az emlősök között abban a tekintetben, hogy az emberapák gyakran milyen különös mértékben vesznek részt az utódok nevelésében, az emberi faj, hasonlóan a legtöbb emlőshöz, azért mégiscsak poligám.

A monogámia versus poligámia problematika nők és férfiak örök vitája, nem utolsó sorban azért, mert a nő genetikai, biológiai adottságaiból eredően sokkal többet veszít, mint a férfi, ha gyermekei születése után a férfi kilép a párkapcsolatból: a nőt ekkor olyan veszteségek érik, amelyek gyermekeinek fejlődését nagy mértékben – és elég gyakran negatív irányban – befolyásolhatják, és akkor még nem beszéltünk a nők és férfiak közötti alapvető pszichológiai különbségekről, a két nem különböző pszichés preferenciáiról, amelyek csak alaposan továbbárnyalják a tisztának amúgy sem mondható képet.