Először is tudnunk kell, hogy habár a közép-amerikai indián kultúrákban évezredes múltra tekint vissza a kakaóbabból készült kakaó különböző feldolgozása, ám a mai termékek már meglehetősen távol állnak ezektől az eredeti csokoládés finomságoktól. A mostani táblás csokik élelmiszeripari kísérletezés során nyerték el végső formájukat: az igazán jó minőségű csokoládé továbbra is kizárólag kakaómasszából, kakaóporból és kakaóvajból készülnek némi cukor és esetleg vanília hozzáadásával, a nagyiparilag előállított csokikon azonban ezek mellett rengeteg extra adalék kap helyet – a kakaó rovására. Márpedig a csokoládé minősége úgy emelkedik, ahogy a kakaótartalma. Mondanunk sem kell: a plusz cukor, a tej, a szója, a kukoricaszirup, az ízesítők, a mesterséges színezékek és állományjavítók nem hozzáadnak, hanem elvesznek a csoki élvezeti értékéből.
Amennyiben valaki allergiás lesz a csokoládéra, az jórészt e kiegészítő összetevők rovására írható. A csokiallergia igen kellemetlen tud lenni: hányással, hasmenéssel, gyomorégéssel, bőrtünetekkel járhat. Ha egyébként is ételallergiákkal küszködünk, érdemes fokozottan átnézni a csokoládék összetevőinek listáit, ugyanis a csokikban tipikusan magas a hatványozottan allergén anyagok előfordulási esélye: a tej, a mogyoró, a glutén, a szójabab, a szójalecithin és a kukorica vagy kukoricaszirup sokaknál válthat ki hasonló reakciókat, nem is beszélve a mesterséges adalékokról. A koffein és a kakaóban található theobromin egyébként szintén túlérzékenységi reakciókat okozhat, bár ritkábban. Utóbbi ugyanakkor az állatokra kifejezetten veszélyes: épp ezért nem szabad a kutyáknak csokit adni, pedig valósággal megőrülnek érte. A feniletihlamin nevű anyag hangulati hullámzást, fejfájást válthat ki az arra hajlamosaknál.
Mint említettük, bizonyos csokoládéknak nagyobb az antioxidáns hatásuk, mint a zöld teának, a vörösbornak vagy az epernek, így kismértékben mindenképp ajánlott ezek fogyasztása, ám mértékkel együk a csokit, és lehetőleg az étcsokoládékat preferáljuk a tejcsokoládék helyett.
