1. A nő kielégülésének esélye és minősége egyenesen arányos a hímvessző méretével.

Ez a mítosz egyike a leggyakoribbaknak és a leginkább alaptalanoknak. Nagyszámú, különféle korú és bőrszínű férfi vizsgálatának eredményei alapján kiderült, hogy míg a hímvessző nyugalmi méretei között igen nagy különbségek lehetnek, addig merevedéskor az átlagtól való eltérések jelentéktelenül kicsinnyé válnak.
Ráadásul a nők kielégülésében fizikálisan valószínűleg amúgy is nagyobb szerepe van a hüvelybemenet körüli képleteknek, amelyek eléréséhez és mechanikus izgatásához kis méretű hímvessző is tökéletesen elegendő.
Ezzel szemben még mindig sok férfi szenved a „kis pénisz komplexustól”, annak az önértékelésre, a magabiztosságra kifejtett minden romboló következményével együtt. Erre játszanak rá a szexboltok a különféle pótlások, hímvessző növelő eszközök és csodaszerek kínálatával. Plasztikai „sebészek” pénisznagyobbító műtéteket reklámoznak – az idézőjelet az ilyen műtéteket elvégzőkkel szembeni etikai fenntartások indokolják. Az ezekre kiadott minden fillér az esetek elsöprő többségében pénzkidobás – valószínűleg a nő orgazmusa érdekében jobb befektetés lenne, ha a férfi ezek helyett a partnerének venne valamilyen kedves ajándékot.

2. Egy egész­sé­ges pár­nak he­ten­te leg­alább „x-szer” kell há­zas­éle­tet él­nie.

Szintén gyakori mítosz, amely szerint a szexuális aktusok terén van egy meghatározott, többé-kevésbé kívánatos, állandó gyakoriság, amelyet egy egészséges párnak teljesítenie kell. A kívánt számot általában az elképzelt átlaghoz igazítják. Az ennél kevesebb számú együttlétet érzelmi elhidegülés, konfliktusok, rosszabb esetben a partner hűtlenségének, netán betegségének „biztos jeleként” értékelik. Sok esetben a partnerek (különösen a nők) önmagukban keresik a hibát, szexuális vonzerejük elvesztésétől félve.
A valóságban nincs mindenképpen követendő elfogadható aktusgyakoriság. A szexuális megelégedettséget vizsgáló tanulmányok nem találtak összefüggést az emberek megelégedettségének mértéke és az aktusok gyakorisága között. Ritkán közösülő párok között is voltak teljesen elégedettek, nagyon gyakori aktusok mellett is előfordulhat nagyfokú elégedetlenség.
Ritkábban, de a mítosz megfordítottjával is találkozhatunk. Egyes emberek, párok szerint a „kívánatosnál” nagyobb számú aktus erkölcstelen, netán beteges is lehet. A „nimfománia”, a „szexőrültség” és hasonló kifejezések már régen kimentek a divatból, az orvostudomány nem ismer ilyen betegségeket. Ne tartsunk tehát attól, hogyha bőven túllépjük a megadott számot. Az aktusok gyakoriságának akár nagyfokú hullámzása is teljesen normális jelenség. Kimutatott például, hogy tél végén, tavasszal az átlagosnál több gyermek születik, vagyis a tavasz, a nyár beköszönte nem csak a slágerszövegek szerint van vérpezsdítő hatással az emberekre.

3. A férfiak annyira szeretik a szexet, hogy néha még gyengédségre is képesek érte, a nők annyira szeretik a gyengédséget, hogy néha még szexre is hajlandók érte.

Eszerint a közkeletű mítosz szerint a férfiak mindig „arra gondolnak, csak azt akarják”, egy egészséges férfi minden körülmények között erekcióra kész. Azonban a férfiak ugyanúgy nem „szexuális automaták”, mint ahogy a nők sem. Stressz, szorongás, kimerültség, érzelmi konfliktusok, párkapcsolati problémák és bizonytalanságok ugyanúgy érintik őket. A férfiakat sem lehet egyszerűen „bekapcsolni”, még kevésbé azt várni, hogy maguktól „bekapcsoljanak”. A kutatások szerint a férfiak szexuális vágya egyáltalán nem erősebb a nőkénél, legfeljebb kitartóbban áll fenn, és könnyebben aktiválható. Egy számos férfira kiterjedő felmérés szerint a férfiak 70%-a csak bizonyos mértékű érzelmi hőfok elérése után lép szexuális aktusba. A nőkhöz hasonlóan a férfiak is igényelnek tehát több-kevesebb kedveskedést ahhoz, hogy izgalomba kerüljenek. A kor előrehaladtával pedig az izgatásnak egyre inkább közvetlenül a hímvesszőre is kell irányulnia, mert enélkül a merevedés esetleg be sem következik.

Szinte végtelenül sorolhatnánk tovább a többé-kevésbé elterjedt mítoszokat.
Egy kis idő-, és energia befektetéssel sokat felismerhetünk magunkban ezekből. Vizsgáljuk meg, amelyek azok az (elsősorban negatív) gondolatok, amelyekre, mint biztos meggyőződéseinkre szoktunk gondolni saját magunkról, partnerünkről, szexuális életünkről.
Ezek a gondolatok például kudarcok során, lehangolt állapotban mintegy „maguktól” szoktak az eszünkbe jutni, s mindenféle mérlegelés nélkül fogadjuk el őket. Honnan vesszük, milyen alapon gondoljuk, hogy érvényesek, igazak? Milyen egyéb magyarázatok lehetségesek az eseményekkel kapcsolatban? Még jobb, ha ebbe a gondolkodásba a partnerünket is bevonjuk.
Ezzel az egyszerű módszerrel számos mítosz, korlátozó hiedelem, téves elképzelés nyomára bukkanhatunk, és így elkerülhetjük, hogy csak a fantáziánkban létező „szuperszex” délibábját kergessük, és könnyebben érhetjük el megvalósítható vágyainkat.