Mindenki számára ismerős: néha annyira imádod a férjedet vagy a barátodat, hogy legszívesebben felfalnád, máskor pedig kedved lenne alaposan megpofozni, úgy haragszol rá. Nos, a legfrissebb kutatások szerint a szeretet és az utálat (igen, jól olvastad: utálat) könnyen megférnek egymás mellett, aminek az az oka, hogy a két érzés az agy azonos területén fészkel, mondhatni kéz a kézben indulnak ki ezekből a régiókból, és tényleg nem állnak távol egymástól. Ez az oka annak, hogy gyakran még a legboldogabb párok is csúnya veszekedésekbe bonyolódnak. Ilyenkor nem kell megijedni: a veszekedés is lehet a kapcsolat erős, szenvedélyes voltának jele, hiszen a felek elég szabadnak érzik magukat azt illetően, hogy legnegatívabb érzéseiket is kifejezzék a másikkal szemben, és közben egy cseppet sem félnek attól, hogy elveszítik partnerüket emiatt. Ettől függetlenül persze még léteznek jó és rossz konfliktuskezelési stratégiák egy partnerkapcsolatban.

 

 

Ha már te magad is úgy érzed, hogy amit mondasz, az olyan, mintha elakadt volna a lemezjátszó tűje, akkor gondolj bele, hogy érezhet a másik! Próbáld meg megnyomni magadon a pillanatstop gombot. Az állandó ismételgetés nem produktív, hiszen ha eredményt hozna, eleve nem kellene állandóan ismételgetni. Ez ugyanis nem beszélgetés a problémáról, hanem elbeszélés a másik feje mellett.

 

 

A vita hevében a felek gyakran övön aluli ütéseket visznek be a másiknak. Ez igen ingoványos terep, néhány egy-egy vita hevében kimondott sértés ugyanis akár komoly törést is okozhat a kapcsolatban, bármennyire is szeretik egymást a partnerek. Emellett fontos tudni, hogy az emberi agy élénkebben reagál a negatív ingerekre, mint a pozitívakra – ennek az emberi lét kezdeteire visszanyúló eredete van, hiszen akkoriban a mindennapi túlélésünk múlott azon, el tudjuk-e kerülni az esetleges veszélyeket. Ezért aztán az agyunk úgy épül fel, hogy a védőmechanizmusok lehetetlenné teszik az elsiklást a rossz dolgok felett. Éppen emiatt kell a lehető legjobban visszafognunk magunkat a viták alkalmával. Ne feledd: nem az a cél, hogy felidegesítsétek egymást, hanem hogy megoldjatok egy problémát! Sosem fogja attól elpakolni a ruháit, hogy ötezredszerre is a fejéhez vágod, mennyire lusta, ha pedig ezzel párhuzamosan még a hasonlóan lusta haverjait is emlegetni kezded, biztos lehetsz benne, hogy meg fog sértődni. Inkább próbálj szép szavakkal a lelkére beszélni, akármilyen nehéznek is tűnik.

Ne akard mindenáron legyőzni!

 

Egy kapcsolat nem sportmérkőzés. A partnerek gyakran el is felejtik a viták során, miről vitáznak, mert ahogy szó szót követ, az válik elsődlegessé, hogy felülkerekedjenek a másikon. Pedig minden vita gyorsabban megoldódik, ha egyik fél sem igyekszik mindenáron bebizonyítani a saját igazát – sokkal jobb, ha tényleg magára a konkrét problémára koncentrálunk. Először is keressetek egy pontot, amiben mindketten egyetértetek – még akkor is, ha ez olyasmi, amiben engedned kell, és például elismered, hogy túl sok sms-t küldesz neki, miközben a cimboráival találkozik. Ezután pedig keressétek meg az arany középutat. „Tudom, hogy túl sokszor írtam, de csak azért, mert aggódom, amikor olyan sokáig nem válaszolsz. Keressünk olyan megoldást, ami mindkettőnknek megfelel” – miért nem mondod inkább ezt ahelyett, hogy érzéketlennek, hidegnek nevezed, és közlöd vele, hogy akár a ház is leéghetett volna, míg ő nem reagált a megkereséseidre?

 

 

Egy vita hevében nehéz pozitívumokkal bombázni a szembenálló felet, de hidd el, hogy ha sikerül, tartósabb és erősebb lesz a kapcsolatotok. Ha egy veszekedés közben képes vagy kimondani, hogy „nagyon szeretlek”, az csökkenti a mondatban utána következő „de akkor is borzalmas, amit művelsz” erejét. Ezzel azt sugallod a másik felé, hogy a legrosszabb időkben is kiállsz mellette, csak éppen nem értesz vele egyet valamiben.