Mindenki számára ismerős: néha annyira imádod a férjedet vagy a barátodat, hogy legszívesebben felfalnád, máskor pedig kedved lenne alaposan megpofozni, úgy haragszol rá. Nos, a legfrissebb kutatások szerint a szeretet és az utálat (igen, jól olvastad: utálat) könnyen megférnek egymás mellett, aminek az az oka, hogy a két érzés az agy azonos területén fészkel, mondhatni kéz a kézben indulnak ki ezekből a régiókból, és tényleg nem állnak távol egymástól. Ez az oka annak, hogy gyakran még a legboldogabb párok is csúnya veszekedésekbe bonyolódnak. Ilyenkor nem kell megijedni: a veszekedés is lehet a kapcsolat erős, szenvedélyes voltának jele, hiszen a felek elég szabadnak érzik magukat azt illetően, hogy legnegatívabb érzéseiket is kifejezzék a másikkal szemben, és közben egy cseppet sem félnek attól, hogy elveszítik partnerüket emiatt. Ettől függetlenül persze még léteznek jó és rossz konfliktuskezelési stratégiák egy partnerkapcsolatban.
Ne a szádat, hanem a füledet használd!
Ha már te magad is úgy érzed, hogy amit mondasz, az olyan, mintha elakadt volna a lemezjátszó tűje, akkor gondolj bele, hogy érezhet a másik! Próbáld meg megnyomni magadon a pillanatstop gombot. Az állandó ismételgetés nem produktív, hiszen ha eredményt hozna, eleve nem kellene állandóan ismételgetni. Ez ugyanis nem beszélgetés a problémáról, hanem elbeszélés a másik feje mellett.
Ne személyeskedj!
A vita hevében a felek gyakran övön aluli ütéseket visznek be a másiknak. Ez igen ingoványos terep, néhány egy-egy vita hevében kimondott sértés ugyanis akár komoly törést is okozhat a kapcsolatban, bármennyire is szeretik egymást a partnerek. Emellett fontos tudni, hogy az emberi agy élénkebben reagál a negatív ingerekre, mint a pozitívakra – ennek az emberi lét kezdeteire visszanyúló eredete van, hiszen akkoriban a mindennapi túlélésünk múlott azon, el tudjuk-e kerülni az esetleges veszélyeket. Ezért aztán az agyunk úgy épül fel, hogy a védőmechanizmusok lehetetlenné teszik az elsiklást a rossz dolgok felett. Éppen emiatt kell a lehető legjobban visszafognunk magunkat a viták alkalmával. Ne feledd: nem az a cél, hogy felidegesítsétek egymást, hanem hogy megoldjatok egy problémát! Sosem fogja attól elpakolni a ruháit, hogy ötezredszerre is a fejéhez vágod, mennyire lusta, ha pedig ezzel párhuzamosan még a hasonlóan lusta haverjait is emlegetni kezded, biztos lehetsz benne, hogy meg fog sértődni. Inkább próbálj szép szavakkal a lelkére beszélni, akármilyen nehéznek is tűnik.
Ne akard mindenáron legyőzni!
Egy kapcsolat nem sportmérkőzés. A partnerek gyakran el is felejtik a viták során, miről vitáznak, mert ahogy szó szót követ, az válik elsődlegessé, hogy felülkerekedjenek a másikon. Pedig minden vita gyorsabban megoldódik, ha egyik fél sem igyekszik mindenáron bebizonyítani a saját igazát – sokkal jobb, ha tényleg magára a konkrét problémára koncentrálunk. Először is keressetek egy pontot, amiben mindketten egyetértetek – még akkor is, ha ez olyasmi, amiben engedned kell, és például elismered, hogy túl sok sms-t küldesz neki, miközben a cimboráival találkozik. Ezután pedig keressétek meg az arany középutat. „Tudom, hogy túl sokszor írtam, de csak azért, mert aggódom, amikor olyan sokáig nem válaszolsz. Keressünk olyan megoldást, ami mindkettőnknek megfelel” – miért nem mondod inkább ezt ahelyett, hogy érzéketlennek, hidegnek nevezed, és közlöd vele, hogy akár a ház is leéghetett volna, míg ő nem reagált a megkereséseidre?
Emlékezzetek, hogy egybe tartoztok!
Egy vita hevében nehéz pozitívumokkal bombázni a szembenálló felet, de hidd el, hogy ha sikerül, tartósabb és erősebb lesz a kapcsolatotok. Ha egy veszekedés közben képes vagy kimondani, hogy „nagyon szeretlek”, az csökkenti a mondatban utána következő „de akkor is borzalmas, amit művelsz” erejét. Ezzel azt sugallod a másik felé, hogy a legrosszabb időkben is kiállsz mellette, csak éppen nem értesz vele egyet valamiben.
