A rohanó, kapkodó mindennapok nem kedveznek az egészséges életmódnak – leginkább az ellen hatnak. A civilizációs betegségek köre tulajdonképpen lefedi azon rossz válaszaink körét, amelyeket az atomizálódó, az ember alapvető szükségleteitől folyamatosan távolabb kerülő világ kérdéseire adunk. Minél inkább rosszul birkózik meg valaki életproblémáival, minél inkább küzd pszichés nehézségekkel, annál valószínűsíthetőbb, hogy később gyermekei is hasonló nehézségekkel kénytelenek szembesülni. Sajnos, a problémák elhárítását nagyon sokan úgy oldják meg, hogy egyszerűen nem vesznek róluk tudomást, tagadják azokat, illetve eliminálják azok jelentőségét. Mindennek később meglehet a káros következménye – nem utolsó sorban a megszületendő gyermek életében.
Az anyát érő stressz kihat a magzatra, több szinten is. Kutatások szerint a tartós stressz az emberekben genetikai változásokat indukálhat. Ebből pedig sajnos az következik, hogy súlyos stresszélményeit a szülő nem kis valószínűséggel átörökít gyermekére. Ezt a gondolatmenetet támasztja alá például az a dán kutatás, mely szerint azok az amorális személyiségzavarral élő emberek, akiket gyermekkorukban örökbefogadtak, genetikai szüleikkel hasonló módon produkálják a társadalomellenes személyiségjegyeket, konkrétan a kriminalitást, miközben nevelőszüleik egyáltalán nem mutatnak erre a fajta személyiségzavarra utaló hajlamot.
A depressziós nők magzatai születéskor – egyes kutatások eredményei szerint – sokkal sírósabbak, ingerlékenyebbek vigasztalhatatlanabbak, és sajnos, ami ennél sokkal rosszabb, a tartósan, krónikusan depressziós anyák gyermekei felnőttkorukban sokkal gyakrabban küzdenek pszichés problémákkal – e tény, ha genetikailag nem is száz százalékosan bizonyított, szociológiai illetve pszichológiai kutatások által annál inkább.
Egy 2004-es magyar, a Magatartástudományi Intézet munkatársai által készített tanulmányban a szülő depresszív hangulatának és a gyermek magatartás-problémáinak összefüggését vizsgálva kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy – nem elvetve a genetikai megalapozottságot – a gyermekek pszichopatológiai problémái a depresszív szülővel, és főleg az anyával való együttélésből erednek.
A magzati ártalmakra visszatérve, nem hagyható figyelmen kívül az úgynevezett magzati alkoholszindróma: a méhben fejlődő magzat a terhesség első harmadában érzékeny leginkább az anya által közvetített ártalmakra, de a terhesség későbbi szakaszában fogyasztott alkohol is károsan befolyásolhatja nem utolsó sorban a magzati idegsejtek fejlődését.
Az alkohol, gátolva az idegsejtek fejlődését és szerveződését, súlyos idegrendszeri károsodásokat okoz. Az úgynevezett magzati alkoholszindrómával született babáknál a jellegzetes arcforma lehet szembetűnő. Az ilyen babákra a kicsi fejkörfogat, elkeskenyedett felsőajak, rövid szemrések, feltűnően kicsi áll, az orr és a felsőajak közötti bemélyedés hiánya figyelhető meg, s az arc torzulásának mértéke sok esetben előrevetíti az agyi károsodás mértékét is. A magzati alkoholszindrómával született csecsemőknél lassult a mozgásfejlődés, kortársaikhoz képest lemaradnak a beszédfejlődésben, egyre inkább előtérbe kerülnek náluk a viselkedészavarok, ingerlékenység, türelmetlenség, nyugtalanság mutatkozik, iskoláskorban tanulási zavarok lépnek fel, mely miatt nem ritkán a gyermekek csak speciális iskolában képesek folytatni tanulmányaikat. Nagyon gyakori a figyelemzavar, a legsúlyosabb esetekben sajnos az értelmi képességek alapvető és visszafordíthatatlan károsodása figyelhető meg.
Egy új kutatás - amelyről több külföldi és magyar internetes portál is beszámolt - eredményei szerint az anyai diéta is komoly problémát jelent a magzatra nézve. A tanulmány szerint a fogyókúrázó kismamák babáinál később fokozott mértékben jelentkezhetnek magatartászavarok, illetve a gyermekek értelmi fejlődése is elmaradhat az átlagostól. A kutatás összegző megállapítása szerint az anyai táplálkozás hiányos volta a magzatnál csökkent neuronfejlődést von maga után – ezt az eredményt is sajnos több, korábbi kutatás látszik alátámasztani.
A teratológia az egyedek – növények, állatok és emberek (!) – fejlődési rendellenességeit vizsgáló tudomány. Egyre több bizonyíték kerül birtokunkba arról, hogy a gyermek méhen belüli fejlődésének zavartalansága elsősorban az anyán múlik: életmódján, életvezetésén, pszichés-szellemi felkészültségén. Hogy egészséges, kiegyensúlyozott személyiségű felnőtt válik-e egy gyermekből, abban a szülőknek megkerülhetetlen szerepe van.
A feladat egyúttal lehetőség is – kérdés, hogyan élünk vele. A változtatás napról-napra megvalósítandó folyamat, s minden olyan napon, melyet másképp, egészségesebben, harmonikusabban éltünk meg, nemcsak önnön jóllétünkért tettünk, hanem megszületett és megszületendő gyermekünkért is…