Ami a legkisebbeket illeti, a kisbabáknál elsősorban a karokon és a lábakon jelennek meg a tipikus ekcémás elváltozások, a totyogó gyerekeknél pedig főleg a hajlatokban jellemzőek a kiszáradt, hámló, égő és kellemetlenül viszkető foltok. A felnőtteknél a tünetek az irritált bőrfelületeken jelennek meg. Egyéni adottságoktól függően felnőtt korban számos anyag válthat ki ekcémás bőrreakciókat, de leggyakrabban műszálas anyagokról, fémekről – tipikusan bizsu ékszerek anyagairól –, gumiról, fémekről vagy olajról van szó.

Az ekcémát korántsem tanácsos annyival leírni, hogy esztétikai kellemetlenség, netán enyhe viszketés: a végső stádiumban már elsősorban bőrgyulladást jelent a betegség, a hámszövet bereped, vérzik, így megnő a fertőzésveszély is, hiszen sokkal könnyebben be tudnak jutni a kórokozók a sérült hámréteg alá. Ebben az esetben a baktériumok, gombák akár az egész testfelületet ellephetik.

A kicsik esetében – éppen azért, mert érzékenységről, nem pedig allergiáról beszélünk – bajos a védekezés: a legtöbben az immunrendszer fejlődésével és erősödésével párhuzamosan óvodáskorra kinövik az ekcémát, az azonban bizonyított, hogy aki kiskorában ekcémás volt, az felnőttként is nagyobb eséllyel lesz az, és hajlamosabb a légúti allergiás elváltozásokra is. Ez nagyjából az emberek negyedét-ötödét érinti.

Felnőttkorban az allergént kell megtalálni, és miután megszakítottuk vele a kapcsolatot, megkezdődhet a kezelés, ami elsősorban krémekkel, allergiagyógyszerekkel történik. Mivel azonban ezek a készítmények jellemzően szteroidot tartalmaznak, túl sokáig nem tanácsos őket alkalmazni. A hétköznapi védekezés egyébként is bonyolult, hiszen bizonyos allergéneket igen nehéz vagy szinte lehetetlen elkerülni. Amennyiben nem fogyasztunk erősen fűszeres ételeket, sok alkoholt és nem dohányzunk, azzal is segítünk magunkon, ezek ugyanis semmiféle bőrbetegség esetén nem javallottak. Az ekcémás megbetegedések többsége egyébként krónikus, vagyis akár éveken át is fennállhatnak.