Leg­töb­ben már kis hőemel­ke­dés­nél is szá­mo­lat­la­nul sze­dik a láz­csil­la­pí­tó­kat. Mind a két gya­kor­lat, a baj el­ha­nya­go­lá­sa és az ön­gyó­gyí­tás is na­gyon ká­ros.
A nem­törődöm­ség azért baj, mert az egy­sze­rű, de el­ha­nya­golt meg­fá­zás­ból is ki­a­la­kul­hat arc-, vagy kö­zép­fül­gyul­la­dás, a lá­bon ki­hor­dott inf­lu­en­za szövődmé­nye pe­dig akár szív­izom­gyul­la­dás is le­het. A be­teg­ség sú­lyos­sá­gát, a kö­ve­tendő te­rá­pi­át or­vos­nak kell meg­ítél­ni, hi­szen az ön­gyógy­sze­re­zés­nél a későbbi­ek­ben csök­ken­het az an­ti­bi­o­ti­ku­mok ha­té­kony­sá­ga. Az in­do­ko­lat­la­nul adott gyógy­szer nem gyor­sít­ja a gyó­gyu­lást, de szá­mos mel­lék­ha­tást okoz­hat.

Ter­mé­sze­tes, hogy ősszel gya­ko­rib­bak a meg­fá­zá­sos, lá­zas, hu­ru­tos be­teg­sé­gek. A csa­pa­dé­kos, ned­ves, hű­vös idő, a hőmér­sék­let nap­sza­ki in­ga­do­zá­sa ked­vez a ví­ru­sok, bak­té­ri­u­mok felső lég­ú­ti nyál­ka­hár­tyá­kon (orr, to­rok, légcső) tör­ténő meg­te­le­pe­dé­sé­nek és em­berről em­ber­re ter­je­dé­sé­nek is. Eh­hez a meg­te­le­pe­dés­hez, ter­je­dés­hez sa­ját ma­gunk is hoz­zá­já­ru­lunk, mi­u­tán las­san al­kal­maz­ko­dunk öl­töz­kö­dés­ben, élet­mód­ban a meg­vál­to­zott idő­já­rás­hoz. He­tek kel­le­nek, amíg a könnyű nyá­ri ru­há­zat­ról át­té­rünk az őszi vi­se­let­re, és a már fű­tött hely­sé­gekből ing­ben vagy blúz­ban gyak­ran „né­hány perc­re ki­ug­runk” a 10–12°C-os ut­cá­ra, ud­var­ra. A do­há­nyo­sok ilyen­kor töb­bet ci­ga­ret­táz­nak mint nyá­ron, és ebből a csu­kott ab­la­kok mi­att több jut a passzív nem- do­há­nyo­sok­nak is. Min­de­zek a té­nyezők nagy­mér­ték­ben ront­ják a lé­gu­tak nyál­ka­hár­tyá­já­nak el­len­ál­ló-, vé­de­kezőké­pes­sé­gét, le­hetősé­get ad­va a ví­ru­sok, bak­té­ri­u­mok meg­te­le­pe­dé­sé­re, sza­po­ro­dá­sá­ra.

Tud­nunk kell azt is, hogy a lé­gú­ti gyul­la­dá­sok ví­ru­sai el­len ma még nincs for­ga­lom­ban biz­to­san ha­té­kony gyógy­szer, a bak­té­ri­u­mok el­len pe­dig na­gyon meg kell fon­tol­ni, me­lyik an­ti­bi­o­ti­ku­mot ren­del­jük, mi­lyen dó­zis­ban és mennyi ide­ig. En­nek el­dön­té­se még az or­vos szá­má­ra sem min­dig könnyű, de az ön­gyógy­sze­re­zés­nél szin­te biz­tos, hogy té­ved­ni fo­gunk. Meg­fá­zás, nát­ha, de kü­lö­nö­sen to­rok­fá­jás ese­tén szük­sé­ges egy gyors or­vo­si vizs­gá­lat, amely el­dön­ti a pa­na­szok, a to­rok­kép­le­tek alap­ján, in­do­kolt-e an­ti­bi­o­ti­kum adá­sa.
Az ese­tek na­gyobb ré­szé­ben elég­sé­ges a vi­ta­mi­nok sze­dé­se, a nyak-to­rok kör­nyék ál­lan­dó, me­leg hőmér­sék­le­té­nek biz­to­sí­tá­sa pél­dá­ul kendővel, sál­lal, a fi­zi­kai mun­ka ke­rü­lé­se, több pi­he­nés, eset­leg ágy­nyu­ga­lom. Min­dez biz­to­sít­ja a szer­ve­zet egyik fő vé­de­kező anya­gá­nak, az in­ter­fe­ron­nak a fo­ko­zott ter­me­lé­sét.

Kü­lö­nö­sen szük­sé­ges or­vo­si vizs­gá­lat 37°C fel­et­ti láz ese­tén. En­nek in­do­ka, hogy a láz ön­ma­gá­ban nem be­teg­ség, csak tü­net, de sok­fé­le be­teg­ség­nek le­het a tü­ne­te. A meg­fá­zást kí­sérő láz je­lent­kez­het bak­te­ri­á­lis to­rok­gyul­la­dás mi­att, de le­het kezdődő tüdőgyul­la­dás je­le is. Ezt csak or­vo­si vizs­gá­lat­tal le­het el­dön­te­ni, az or­vo­sok­nak kell a láz­csil­la­pí­tás szük­sé­ges­sé­géről és a láz­csil­la­pí­tó tí­pu­sá­ról dön­te­ni.

A ked­ves ol­va­só le­het, hogy túl­zot­tan ag­gá­lyos­ko­dó­nak tart, de va­ló­szí­nű­leg nem is­me­ri a Re­ye-szind­ró­mát: kis­gyer­me­kek inf­lu­en­za ví­rus okoz­ta be­teg­sé­gé­ben egy bi­zo­nyos láz­csil­la­pí­tó adá­sa akár ha­lá­los szövődményt is okoz­hat. Ezen­túl azt is tud­nunk kell, hogy a láz bi­zo­nyos ha­tá­rig a szer­ve­zet vé­de­kező funk­ci­ó­ját is fo­koz­za. Ter­mé­sze­te­sen kis­gye­re­kek­nél a fo­ko­zott lá­zas görcs­kész­ség mi­att, vagy más be­teg­ség ese­tén, pél­dá­ul cu­kor­be­teg­ség, szív­elég­te­len­ség, nem meg­en­ged­hető akár a ma­gas, akár a tar­tós láz. Ezek­nél a be­te­gek­nél jó előre tisz­tá­zan­dó, mi le­gyen a láz­csil­la­pí­tás mód­ja (gyógy­szer vagy törzs­bo­ro­ga­tás), mert nem biz­tos, hogy a be­te­get jól is­merő há­zi­or­vos azon­nal el­ér­hető.

A ví­rus, bak­té­ri­um okoz­ta be­teg­sé­gek­kel saj­nos együtt kell él­nünk, nincs le­hetősé­günk ál­ta­lá­nos és biz­tos me­gelőzés­re. A már sok­szor és so­kak ál­tal idé­zett egész­sé­ges élet­mód­dal, az év­szak­nak meg­fe­lelő öl­töz­kö­dés­sel még­is te­he­tünk azért, hogy ezek a kó­ro­ko­zók mi­nél rit­kább ven­dé­gek le­gye­nek.
A be­teg­ségből tör­ténő gyó­gyu­lást elsősor­ban a szer­ve­zet vé­de­kezőké­pes­sé­ge biz­to­sít­ja, eh­hez a gyógy­sze­rek ese­ten­ként je­lentős se­gít­sé­get ad­nak. A gyógy­szer­te­rá­pi­á­ról azon­ban cél­sze­rű az or­vost meg­kér­dez­ni, a dön­tést rá­bíz­ni. A pa­ti­ká­ban vény nél­kül kap­ha­tó ké­szít­mé­nyek a kel­le­met­len tü­ne­te­ket jó­té­ko­nyan eny­hít­he­tik.