Az exogén – azaz valamilyen külső hatás generálta – depressziót jól beazonosítható okok váltják ki, tragédia, kudarc, magánéleti krízis, társadalmi depriváció stb… Azonban az egyén sebezhetősége is fontos faktor.
Tünetek a DSM-IV. szerint
A DSM-IV. meghatározása szerint depresszív epizód akkor diagnosztizálható, ha az alábbi tünetekből öt, vagy annál több áll fenn egy legalább kéthetes periódus idején, amelyek vonzata az egyén korábbi tevékenységeinek erőteljes megváltozása az alábbiak szerint:
- az első két fő tünetből legalább egy, vagy (1) depresszív hangulat, vagy a (2) érdeklődés, vagy öröm elvesztése,
- a nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat,
- az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése),
- jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása),
- insomnia vagy hypersomnia (kóros álmatlanság vagy kóros aluszékonyság) csaknem minden nap,
- motoros agitáció (mozgásos tevékenységek ideges, gyors, kapkodó kivitelezése, testi nyugtalanság), avagy motoros gátoltság csaknem minden nap,
- fáradtság vagy anergia (enerváltság) csaknem minden nap,
- értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap,
- csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap,
- a halál gondolatával való gyakori foglalkozás, halálfélelem, visszatérő öngyilkossági vagy konkrét öngyilkossági terv,
Fontos az elkülönítő diagnózisban, hogy a tünetek ne elégítsék ki a bipoláris kevert epizód ismérveit; hogy a tünetek klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák.
Az orvosnak ki kell zárnia, hogy az állapottal járó tünetek nem kémiai anyagok (drog, alkohol, gyógyszerek stb…) használata következményeként jelentkeznek, illetve ki kell zárni azt is, hogy a depresszió endogén eredetű – vagyis azt, hogy nem más betegség talaján, annak tüneteiként jelentkezik.
A depressziós epizód tünetei alapján akkor állapítható meg az önálló depressziós zavar, ha a tünetek nem magyarázhatók gyászreakcióként, vagy személyiségzavar következményeként – ami egyébként igen gyakori.
A depresszió kezelésében (főképp a rendszeresen visszatérő depressziós epizódokkal küzdők esetében) a legeredményesebb a pszichoterápia, amely azonban igen költséges és ezen túl sajnos igen időigényes eljárás, és sajnos csak keveseknek áll módjában igénybe venni.
A tüneti kezelésre az antidepresszív széles skálája alkalmas. Az antidepresszánsok mindegyike a központi idegrendszer szerotonin-, noradrenalin- vagy dopamin-anyagcseréjét befolyásolja.
A napjainkban legelterjedtebb SSRI (szelektív szerotonin-visszavétel gátló) típusú készítmények a pszichiátriában ma már az első választandó szereknek tekinthetők, és a szerotonin aktivitására hatnak kedvezően. Az úgynevezett SNRI típusú készítmények szelektíven gátolják a noradrenalin visszavételét. Léteznek úgynevezett kettős hatású szerek is, amelyek az antidepresszívumok külön csoportját képezik.
A legújabb antidepresszánsok nem fokozzák az alkohol hatását, nem rontják a figyelmet és a mozgásos koordinációt, mint az autóvezetést, a legtöbb gyógyszerrel kombinálhatók, és legtöbbjük nem okoz súlygyarapodást sem. Ha a depressziós beteg tüneteit a szorongás uralja, a kezelést szorongáscsökkentővel egészítik ki.
Az elektrokonvulzív terápia (ECT) használata visszaszorult, de még mindig jelen van a terápiás palettán. Olyan esetekben választják, amikor az ént veszélyeztető állapotok (öngyilkossági késztetések) miatt gyors és hatékony eredményre van szükség, és a depresszió más kezelésre nem reagál. Az ECT lényege, hogy árammal ingerlik a az agy prefrontális lebenyét.
A vizsgálatok többsége arra enged következtetni, hogy a legjobb eredmény a különböző terápiás módszerek és a gyógyszeres kezelés kombinációjával érhető el.
Gyógynövények, vitaminok sport a depresszióban
A gyógynövényeket már évezredek óta alkalmazzák a melankólia gyógyítására, enyhítésére. A legnépszerűbbek az orbáncfű, a citromfű, a macskagyökér és a komló.
Az orbáncfű depresszióra gyakorolt jótékony hatását számos klinikai kísérlet igazolta, a kivonatából készült, recept nélkül is beszerezhető tabletta illetve gyógytea enyhe és középsúlyos depresszióban egyaránt.
Vitaminokkal és ásványi anyagokkal is sokat tehetünk idegrendszerünk állapotának kiegyensúlyozására: A B-vitaminok, a szelén, a cink, a C-vitamin, a D-vitamin és a halolaj-kapszulák alkalmazása is segítséget jelenthet.
A sportolásnak bizonyítottan jótékony hatása van a hangulatra. Napi egy óra intenzív testmozgás minden ember számára kötelező, depressziósoknál elengedhetetlen lenne.
A depressziót érdemes mielőbb kezelni illetve kezeltetni, így megelőzhető az állapot súlyosbodása vagy rendszeressé válása. Végül, de nem utolsó sorban: a szerető-támogató szociális légkör, a barátok, családtagok védőfaktort jelentenek a depresszióval szemben.
